Vissza az egyik kedvencünkbe, Guatemalába...

A kb 8 járművet használó utunkat követően végül megérkeztünk Finca Tatinban, nagyon sokat vártunk ettől a helytől, elvégre az igazi trópusi esőerdőben lévő „hotelről” van szó, de az első benyomások nem voltak éppen fantasztikusak.

Érdekes egy hotel ez! :)

 Sötétben érkeztünk, alig láttunk valamit abból, hol is vagyunk, egyből azzal fogadtak, hogy délután 5-10 között van csak áram, egyébként sötétség borul az egész helyre, majd miután elérkezett a nagy sötétség, Zsófi felfedezte, hogy az ő ágya teljesen vizes (beázhatott), ahhoz már késő volt, meg sötét is, hogy reklamáljunk, így ketten aludtunk egy ici pici ágyban, Dávidéban. Hát sokat így nem aludtunk...

Végre elérkezett a reggel, nem kellet többet egy ekkora ágyban feküdni, és felkelt a nap is, megláttuk, hol is vagyunk, hát... tényleg különleges hely.

Ecohotel

Semmittevés a köbön...

Ez a növényzet+folyó együtt fantasztikus

Első nap kajakoztunk, bejártuk a környéket (itt ezt csak kajakkal teheted meg, utak nincsenek, mindenki kenuval jár mindenhova), a folyó, a Rio Dulce, összeköt minden fontos helyet. Tudni kell róla, hogy a Karib tengerbe folyik és ezáltal kiváló menedék a vitorlásoknak és yachtoknak a hurrikánszezonban, így a felső rész megint egy picikét amerikaias! Találkoztunk helyi gyerekekkel is, akik éppen az iskolából eveztek hazafele, ez aztán különleges látvány volt..., de  maga a környezet is megért egy misét! J

Rambó itt tanult meg gyilkolni! :)

A trópusi növényzet mindent visz...

A helyi vegyesbolt, mobilodat feltöltheted egységgel! :)

És a helyi közlekedési eszköz, a kenu...

...csak el ne sülyedjen! :)

Rio Dulce

Hazafele tartanak az 5.-esek 

Na és az elsősök! :) Fantasztikus!!!

Örült a kislány a szőke Zsófihercegnőnek!

Azért szemmel voltunk tartva! :)

Egy átlagos családi ház!

Ebédeltünk egy szintén kenuval megközelíthető étteremben a helyi finomságból, rántott csirkéből J, majd még tovább eveztünk, és találkoztunk folyamiékkal az itt található mangróve erdőben. 

Evezés tovább...

...hideg éppenséggel nem volt, szétéghetsz könnyedén, ha nem vigyázol!

Az étterem...

...és a klotyó! :)

Na de ezek a kertek mindent visznek!

És a helyi kislurkók! :)

Dávid kedvence, legyezőpálma, ez még egy gyerek!

Zsófi művészfotója, haha :)

Itt éreztük át először, hogy milyen is, amikor a helyiek félnek az idegenektől, vagy talán szégyenlik a szegénységüket, és bújdostak előlünk! Ha a mi házunk tájára jönnek be idegenek ilyen közelségbe lehet, hogy két sallerral távoznak (volt aki már távozott így a nyaralóból J), itt fordított a helyzet, mindenesetre egy ilyen szituációban illik engedélyt kérni tőlük egy fotóra!

Nem semmi házakban laknak a helyiek!

A Fidesz itt is elsöprő győzelmet aratott! :) Közben horgászás a vacsoráért!

Na itt van válság, hagyjuk már az európai fa...got!

Megnéztünk a nagyon bereklámozott termálfürdőt is, kicsit másmilyen volt, mint amire számítottunk (csak Zsófi... Dávid már nem bízik az ilyen atrakciókban egy ilyen országban...). Elképzeltük a kis kövekkel kirakott szép szép tisztavízű medencéket, ehelyett mit találtunk? Egy kicsi részt elkerítve a folyóból! J

Theramálfürdő jobbra, folyó balra! :)

Zsófi próbálkozott, de eddig jutott!

Dávid maradt a kókuszlisztből készült fánknál! :)

Hát ilyen kép sem tárul elénk minden nap...

...pláne ilyen! Csodás látvány már megint!

Na de emberekkel még szebb! :) Mosoda...

...és játszótér!

Örültünk neki, hogy elfáradtunk kicsit, mert 10-kor már muszáj lesz aludni, fény nélkül sok mást nem lehet csinálni. Itt gyertyát használni sem szabad a tűzveszély miatt. Az esti program egy kis kártyázás, ping-pong ugyebár, na és a várva várt vacsora, ami fantasztikus volt mindig, helyi finomságok, halak, mindig friss lepény és hozzá egy zöld csodaszósz, levesek, egy szó, mint száz kulináris menyország, még Zsófinak is, pedig ő nagy virslievő hírében áll! J

Itt mindenki együtt eszik!

És az ízbomba! ;)

Másnap egy közeli maja falut látogattunk meg egy falubeli (Ricardo) vezetésével. Persze az első kérdésünk az volt, lesz-e világvége 2012-benJ NEM LESZ! Bár ők már az evangélkius hit szerint élnek, ezért nem teljesen hiteles maják, de azért mégis csak maja vér csörgedezik az ereikben, talán hihetünk nekik. Azért ennek a világvégének még utánajárunk...!

Vezetőnk, szerinte nem lesz világvége, mi hiszünk neki! :)

Út közben igazi majákként bátorságpróbán estünk át, egy nagy sötét barlangban ugrottunk 5 - méterről a vízbe. A vezetőnk ugyan mondta, hogy nyugi, jó mély (szerinte 50 méter mély, ami hihetetlenül soknak hangzik), de azért akkor is megfordul a fejedben, hogy mi lehet a víz alatt, meg hát mi lehet a barlang többi részén, amit nem látsz. A képen a vaku miatt több látszik a barlangból, mint amit mi láttunk, de a vezetőnknek csak két satnya lámpása volt, nem egy Maglight! Ráadásul a létra, ami ki kellett másznunk a vízből, hát ez sem volt a legstabilabb. De azért mindketten ugrottunk!

Irány a sötétség!

Eléggé félelmetes volt...

...de leküzdöttük...

...és ugrás a vak sötétbe...

...mindketten maják lettünk! :)

Majd irány kifele a barlangból!

Ok, átestünk a próbán, mehetünk tovább. Út közben ettünk helyi növényt az erdőben, láttunk helyi sulit, komolyan tanulnak, még a legszegényebbnek tűnő falukban is, a gimnáziumnak megfelelő iskoláiknak még kollégiumai is vannak – erdőbeli bungallókJ

A kolesz, nem vicc!!!

Esőerdő...

...óriáspálmákkal...

...és gyönyörű növényzettel...

...mindenfele!

A végső célünk, a maja falu nagyon nagy élmény volt, talán az egyik legkülönleges helyünk (ilyet már annyiszor mondtuk, talán írtunk is, hogy ez volt a legkülönlegesebb, legszebb stbstb, de egyszerűen amikor átélünk egy ilyet, mindig valami legleg érzés fog el minket, és azt hisszük, na jó ezt már nem tudjuk űberelni, és nem, jön megint egy leg, ami lehet, hogy csak ott és akkor leg, de ez leírhatatlan érzés, és talán ez az, amit az, aki egyszer belekerül ebbe az utazósdiba, örökké keresni fog, és emiatt nem lehet végleg leállni, csak megpihenni otthon...).  

Láthatóan közeledünk, banánültetvény!

És az alap élelmiszer, kukorica!

Fenyves, azaz pálmás!

És a legelső ház, ami elénktárult, megérkeztünk a maja faluba!

És aki fogad minket! :)

Nem volt egyszerű közlekedni!

Zsófi 40rugós bakancsa itt egy forintot sem ér! :)

Ide nem jönnek nap mint nap túristák, csakis Finca Tatinból érkeznek látogatók. Így nagyon nagyon örültek nekünk, egyből körénk sereglettek a gyerekek, Zsófit egyből kézen is fogták, végigvezettek minket a falun, s közben minden házból szaladtak ki a gyerekek az útra, nagy látványosságok voltunk. Hihetetlen, csak reméltük, hogy ilyenben részünk lehet... Rengeteg gyerek van itt, a falu lakosságának több mint a harmada gyerek. Kérdeztük Ricardot, hány gyereke van. Mondja négy... ja nem, ötJ Néha számontartani is néhéz őket. Csak a férfiak dolgoznak, a nők gyereket nevelnek, háztartást vezetnek, a jó öreg családmodell. Addig szülnek gyereket, ameddig anyagilag bírják, amúgy pedig itt is védekeznek ugyanúgy a nem kívánt terhesség ellen... Persze iszonyatosan szegények, ezért vettünk csokit a gyerekeknek a falu egyetlen boltjában, és osztogattuk nekik, tiszta National! J

A családi ház

És a falu

Zsófi udvarlói :)

Maja gyerekcsapat!

Vegyesbolt! 

Nagyfiúk

Testvérek, hihetetlen! :)

Zsófi játszik a gyerekekkel!

Csokira várva...

Aztán rájöttünk, hogy lehet, hogy ezzel nem tettük a legjobbat, a gyerekek egyik felének már így sem volt foga, és a felnőtteknek sem 32 fogas volt a mosolya. J Itt amúgy, ha valakinek nem kihúzzák (ez az olcsóbb), hanem betömik a fogát, akkor az valamilyen fémtömés, egyenlőre nem jöttünk még rá a miértjére, de rajta vagyunk a témán...

Kicsit kirohad a foguk! :)

A családok egy vagy két házban laknak, az egyiket főzésre, mosásra és egyéb tevékenységekre használják, ez a nappali, a másik pedig a hálószoba. A gyerekek többen egy ágyban alszanak, a felnőtteknek a tehetősebb családokban van külön hálórészük, elszeparálva.

Rengeteg gyerek mindenhol!

Kis szaros! :)

A konyha

A mosoda

Nappali-háló! Na akkor mi a jobb a "válság" vagy a szegénység!!!???

Nagyon kedvesek voltak ezek az emberek, és bár azért vettünk tőlük kézzel faragott fülbevalót, vettünk nekik csokit, meg persze fizettünk a túráért, de nem érteztük azt, mint sok helyen, hogy a két lábon járó dollárjelet látják bennünk, és csak ezért lennének kedvesek. Szerettel fogadtak minket a szó legteljesebb értelmében, és mi is pillanatok alatt megszerettük őket. 

Dávid babázik! :)

Maja lány

És a család, férfiak sehol, dolgoznak!

Itt minden egyben volt konyha, nappali, háló...

De mint semmi sem, ez sem tartott örökké, elbúcsúztunk, és visszatúráztunk Finca Tatinba.

Másnap akartunk indulni, de túlságosan jól éreztük itt magunkat, és már egyáltalán nem rohanunk úgy, mint az út elején, ha valami tetszik, hát maradunk, na meg a hajó csak reggelente megy, úgyhogy még egy napot rátettünk. Bár kicsit aggódtunk, hogy nem csúszunk-e el nagyon az idővel (ezen általában Dávid aggódik), de végül jó döntés volt, ez lett az egyik legjobb napunk. Kényelmesen felkelés, ugrálás a vízbe, finom ebéd. Nem csak a vacsorák voltak fantasztikusak, hanem a reggelik is, friss gyümölccsel tömött palacsinta, vagy zöldséges omlet, vagy amit akarsz, délben pedig a’la carte. Közben pedig ott repdes körülötted a helyi papagáj, vagy éppen egy kolibri. A délután is hasonlóan „aktívan” telt, ugrálás, ping-pongozás, függőágyazás, kártyázás, evés, haverkodás.

Miért is kéne innen elrohanni, sokkal jobb merengeni! :)

Házi papagájunk...

És sárkánygyíkunk! :)

Azt már megállapítottuk, hogy a gyerek nem lehet akadály az utazásban, sokan csinálják akár egészen kicsi babákkal is (oké, nem egy évet, de pár hónapot lehet), és higgyétek el, élvezik a gyerekek. Szóval nem csak arról van szó, hogy a szülők utazni akarnak, és ezt rákényszerítik a gyerekre. Ilyenkor aztán igazán együtt van a család, és ez mindenkinek csak jó. Megnyugodtunk, családalapításkor még nem kell leszámolnunk az utazás-szenvedélyünkkelJ Plusz most még egy dolog miatt megnyugodtunk: a kor sem lehet akadály. Találkoztunk itt egy izraeli párral, ők sosem utaztak fiatalabb korukban, 45 évesen kezdték el, most 60 évesek, és megcsináltak mindent, amit mi is. Ugrások, búvárkodás, még a maja barlangban is leugrottak 5 méterről (na ez nem azt jelenti, hogy az az ugrás nem is volt komoly!:)).

Másnap reggel ismét nehéz búcsú, mostanában mindig ez van! Talán mert 3-4 napot vagyunk egy helyben, és elkezdünk kötődni oda... Itt is négy napot voltunk, többet, mint általában itt szokás, ezért kaptunk is ajándék pólót, jaj de jó, van tiszta pólónkJ Reggel még feldezetünk egy hatalmas pókot a szobában, még jó, hogy csak induláskor...

A picike :)

Viszlát Finca Tatin, minden elképzelésünket felülmúlta...

Ismét egy csodás út vár ránk, másfél óra hajóval, majd 6 óra kisbuszban, nem akárhogy, végig földúton, ez Guatemala, ezért is marad különleges, amíg a sok Hiltonos nem árasztja el, addig jó nekünk...

Egy kis mogyoróvásár

Rio Dulce, gyönyörű hely! :)

Piac

Elég súlyos helyek mindenfele!

Az eleje még egész tűrhető volt!

Majd durvult! :)

És eljött a katarzis! :)

Semuc Champey

Az ideútnál már csak egy borzalmasabb lehetett, a szállásunk... Semuc Champey egy igen kedvelt túristahely, ezért minden hosztel tele volt, és mivel nem foglalunk mostanában előre, így csak a padláson találtunk helyet. J

Maga a ház és a környezet nem volt rossz...

Valami valamiért, de azért kicsit kivoltunk, ahogy ez látható! :)

Amilyen büszkék voltunk Finca Tatinban a szállásunkra, annyira szerencsétlennek éreztük magunkat itt. Még szerencse, hogy Dávid duzzogva ugyan, de fél éve cipeli a spéci, ágy fölé függeszthető szunyoghálónkat, most legalább használhattuk végre először, ki tudja, hogy mi mászik le a tetőből. Dávid kicsit tovább nyújtózkodott, mint a hálója ért, össze is csípkedte valami, azóta se tudjuk, mi... Még jó, hogy volt szunyoghálónk, nélküle nem tudjuk mi lett volna!

Valószínű valami kukac mászott végig a kezemen és szétégette...

A wc is vicces, az is pálmatetős, az ajtó nem ér padlótól plafonig, viszont a wc-t valami művészlélek egy fél-1 méteres magaslatra építette, úgyhogy wc-n ücsörgés közben akár láthatod a szomszéd kisfiút reggelizni, na ezt hívják trónolásnak!J

Amiért ide jöttünk, az egy gyönyörű természetes medence rendszer, kékeszöld tiszta vízzel, illetve vannak barlangok is, ennyit hallottunk... Első nap kis falunézés, netezés.

Gyönyörű kis városka ez is! :)

A nők továbbra is népviseletben

Kakaó szárítás az utcán!

Csirkés itt is természetesen, Mister Pollo :)

Zsófi a helyi kalaposokkal

A ruhaszalon

A heggesztőműhely :)

A gumis

A benzinkút :)

És a patika :)

Headpacker 1

Headpacker 2 :)))

Délután pedig elmentünk egy túravezetővel megnézni a falu (Lanquin) barlangját. Amikor már a barlangban voltunk, rájöttük, telejsen felesleges volt ennyit fizetni a túráért, egyedül is eljöhettünk volna, ráadásul a vezetőnk is szarfej volt, 20 éves kisfiú, aki nagyon gyorsan le akarta tudni a melót. A barlang maga szép volt, cseppkövek mindenfelé (de azért a hazai Aggtelek verné minden tekinetetben), majd a vége felé a fiú mondta, hogy tovább nem érdemes menni, mert ott ugyanolyan. Na köszi! Zsófi azért csak végigment – „húzva ezzel a vezetőnk idejét”J Azért mégsem volt pont ugyanolyan! Majd kifelé a bejáratnál leültünk, állítólag amikor lekapcsolják a kivilágítást a barlangban, akkor 12.000 denevér rajzik ki a barlang szájából. Viszont ahhoz, hogy lekapcsolják a világítást, nyílván ki kell jönnie mindenkinek, de egy páros nagyon későn indult befele, ezért eltolódott a villany lekapcsolásának megszokott ideje, a denevérek meg elkezdtek kiszállingózni, és végül nem volt nagy kiáramlás. Azért láttunk néhányat, de sietnünk kellett – mondta a vezetőnk. Kicsit kivoltunk erre a túrára, legközelebb kétszer is meggondoljuk, mire fizetünk be. Mi voltunk majdnem az egyetlenek vezetővel, pont úgy néztünk ki, mint akiket mi szoktunk lenézni, minek ide vezető okosgyerek, na most mi voltunk a nagy barmokJ

A barlang szája csak vezetővel elérhető! :)

Legalább volt aki fotózzon! :)

Gyönyörű ez a barlang! :D

Jeti

Na de amiért jöttünk, a denevérek! A képen 3 van, ki találja meg? :)

Na de egy leszállt a közelünkbe...

Szőrös egy kis izé ez! :)

És gyönyörű arca is van!

A másik túra már sokkal inkább megérte, egy teljes napos túra Semuc Champey-be, itt találhatták fel a medencéket! J A természetes medencékben való csobogáson kívül várt itt ránk néhány extra vízi kaland. Először egy kis túra jött fel a kilátóig.

Igazából ezért utaztunk ennyit...

És megérte, megint egy egyedi látvány!

Itt találták fel a medencét! :)

Majd lefele gyaloglás oda, amit fentről láttunk. Ugrás a vízbe, majd jött valami olyasmi, amit otthon canyoningként ismerhetünk: egyik medencéből átkelés a másikba, ezt vagy ugorva, vagy a köveken csúszdázva, ahol ahogyan lehet. Azért az otthoni canyoning kicsit máshogy néz ki, ott azért kapsz bukósisakot, neoprém ruhát, itt persze semmi.

A folyó a medencék alatt folyik el

A medencéket az esőerdő táplálja vízzel!

Süthetett volna egy kicsit a nap és még szebb lett volna!

Azért így is nagyon szép színek voltak...

Dávid is jól megnézte a színeket! :)

Kristálytiszta víz

És ahol a folyó kifolyik!

 Az egyik kis medencénél beúsztunk a sziklák alatti kis barlangrendszerbe is, ez azért elég izgalmas volt. Derékig állsz a vízben, előtted egy sziklafal, és el kell hinned, hogy ha beúszol alá, akkor ott majd lesz egy levegővel teli hely, ahol felbukhatsz – kicsit menekülés a süllyedő felborult hajóról c. film feeling. Ráadásul a szikla alatti barlang nem volt óriási, a fejünket csak félig tudtuk kidugni a vízből, kicsit para, de végül szép emlék, ahogy újra kijutunk a normális terepre. Az egész program még szuperebb lett volna, ha jó idő van, a színek is szebbek lettek volna, meg Zsófi sem fagy szét, egész nap borult idő, gyakran eső.

Ezután jött a „tubing”, azaz felfújt kerékbelsőben ücsörögve áramlás lefele a folyóval. Itt aztán már Dávid is fázott, de azért ez is szép volt. Nem igényel nagy pénzbefektetést ez a program, ajánljuk minden otthoni vállalkozószellemű magyarnak!

A nap egyik fénypontja, egy 9-10 méteres híd a folyó felett, mindenki eldöntheti, ugrik-e. Na egyből melegünk lettJ Zsófi döntött, ugrik, és ha már ugrik, inkább elsőnek, meg ne gondolja magát. Így elsőnek ugrott (mintha ő lenne a legbátrabbJ), és végül egyedül a lányok közül, jeee!! Aztán ezt látva Dávid is döntött, ezek után nem mondhat nemetJ Szóval mindketten megugrottok életünk legmagasabb ugrásátJ

Zsófiról nincs kép, vajon ő is megugrotta? Örök kérdés marad! :)

Aztán a program zárásaként jött még egy kaland, egy barlang. De ez nem olyan ám, amiben végiggyalogolsz fejlámpával, mert hogy itt víz van ám. Először csak sétáltunk benne, mindenki kapott egy-egy gyertyát, majd egyre mélyült, úgyhogy sokszor úsznunk is kellett, de másztunk, kúsztunk, ereszkedtünk, persze végig gyertyával a kezünkben. Hát utolsónak nem volt jó lenni a sötét barlangban, kezedben mindössze egy gyertya. A filmekben is az utolsót viszi el elsőnek a szörnyJ Itt is volt egy jó kis ugrás, felmásztunk a barlang falán, és onnan ugrás vissza a vízbe. Na ezt aztán okosan kellett, ha nagyot ugrassz, a barlang másik faláról csapódsz vissza... Megint jön egy leglegleg ugyebár J, Dávid szerint ez volt az eddigi legextrémebb programunk, ilyet még nem csináltunk, és nem is tudtuk, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, otthon egy ilyen lézersorompóval, kamerákkal és szekusokkal lenne őrizve és üvegkalitka mögül nézhetnénk! Amikor ennek a programnak is vége volt, bár a nap szuper volt, Zsófi már nagyon örült, hogy vége a didergésnek.

Hát ez nagyon durva volt! :)

 A szállásunkon gondoltuk, megesszük a tegnap vásárolt kenyeret, de eltűnt. Azt hittük, ez csak a szokásos Zsodávos szétszortság, ennyi mindent nem tudunk fejbentartani, mi hol van, biztos csak letettük valahova és ottfelejtettük... de reggelre meglett a bűnös.

A kis szemtelen! :)

Szépen megvacsorázott, majd aludt egy jót a paplanunkbanJ

Talán ez hosszú idő óta az első hely, amit nem nehéz szívvel hagyunk itt. Persze nem volt rossz, de hát a szoba, meg esett az eső, csípések, stb. Jöhetne már egy kis normális szoba árammal, rendes tetővel! Következő állomásunk Tikal, a maják birodalma, na majd ott..., addig is ismét egy jó kis 6-7 órás minibuszozás, jaj de jó!

Na de azért ez az út is tartogatott egy kis meglepetést... J

Néha megszűnik az út, na de ez semmi... :)

2db 75lovassal irányítják a kamionokat is szállító kompot, ez valami félelmetes! :DDD

Komolyan, itt leblokkolt az agyunk! J Ezt már csak az autómosó tudta enyhíteni! J

Körbeállnak 5-en vödrökkel és műanyag söprűvel, majd adj neki! :)