Belize - Rasztabirodalom

Sokan azt sem tudják, van ilyen ország, van! Zsófi sem tudta, mielőtt útnak nem indultunk. Magyarországnál is kisebb területű, 287.000 ember lakja mindössze, mint egy nagyobb magyar városka, ez lehetséges???J Bár Közép-Amerika területén fekszik, köröskörül latinos népekkel, ők mégis angolul beszélnek, minden angolul van kiírva, és ha spanyolul próbáltunk beszélni, szinte ránkszóltak, mi itt angolul beszélünk ám! Valaha brit konoronagyarmat volt több száz évig, az angol királynőt azóta is uralkodójukként tisztelik (bár politikailag független ország már), a papírpénzen is a királyő van. A másik érdekesség, amiben különböznek minden környező országtól, hogy tele van igazi rasztafekával, igazából ez is vonzott minket ide, ennyit tudtunk az országról raszták és Karib térség. Ilyesmi lehet Jamaika..?

Pirate Country :)

Welcome

Úgyhogy az első élmények igen megkapóak voltak... Bár az utazás egyik nagy hatása, hogy egyre kevésbé félünk dolgoktól, most mégis kicsit meg voltunk illetődve. Egészen más ez a feka kultúra, mint a Közép-és Dél-Amerika. Vadabbak, beszólósabbak, egymás arcába mászva magyaráznak, kicsit mint a kutyák. J Ugatnak mindenre, folyamatos kérdés, hogy ki a dominánsabb, és egyből készek a tesó megvédésére, ha valami atrocitás történik. Viszont azt már nehezebb lenne mondani, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap... szerintünk ha kell, akkor ugatást követően harapnak is. De ez csak a nap elején van így... Reggeli után gyorsban csinálnak egy nagy tesós füvescigit rasztafekás bluntos módra és 5 perccel később már te is tesó vagy, peace and love. J  

Belize Citybe érkezett a buszunk, itt csak annyi időt töltöttünk, hogy elsétáltunk a buszmegállóig, kicsit megnéztük, milyen ez a város... Hát nem kell itt sok időt eltölteni és kifejezetten fel is hívták a figyelmet, hogy itt este nem kell mászkálni, addigra valószínű elfogy a napi fűadag... J

Kissé lerugott hajó...

...és házak! :)

De ez tipikus karib látvány!

Busszal irány Dangriga, egy kisebb város, ahova két dolog miatt megyünk.

A csodás pályaudvar

És az úgynevezett local express :)))

Az egyik, hogy itt van a nagy Garífuna kultúra, a dobosok, olyanok, akik teknőspáncélon is játszanak. A másik célunk egy kisebb sziget (ún. key-re), ahova Dangrigából lehet áthajózni, és ahol mindössze 3 hosztel van, Karibi környezet, szóval nagyon tuti. Nagyon vártuk már, hogy ebbe a térségbe érjünk, erre cserébe 3 napig esett az eső folyamatosan, így a keyre (Tobacco Key) sem mentünk át, viszont dobosokat sem láttunk, csak a szomszéd étterembe meghívott két fiút halgathattuk.

Dangrigai dobok

Kicsit viharos volt a terület, afféle tavaszi Balcsi! :)

Hostelünk, Hylton :)

Dangrigai főutca

De fégre megjelentek a raszták, háturól...

...majd előlről, ezzaz, igazi üzletember formák! :)

Rastavilág...

Ez már beszippantott valamicskét...

Igazi cruiserekkel nyomultak! :)

Mesés, újabb egyedi látványok...

Kicsit sokat vártunk ettől a dobos dologtól (hatalams dobos esték 20 dobossal, teknőspáncél dobokkal, táncoló tömeggel), de nem szabad elfelejtenünk, hogy bár ez nagy városként vastaggal van jelölve a térkpen, de ez továbbra is kis lélekszámú ország, itt tömeget max. a turisták alkothatnak. A nagy városnak például csak egy-két utcája betonozott, a többi mind földút – persze ezt már megszoktuk. Azért jó volt az este, ettünk igazi helyi Hubut-ot, kókusztejjel készült halat, avagy halászlé Belize-i módra.

Ba...Belizi halászlé banánkörettel, nyami :)

Amiért jöttünk, kongaest! :)

Aztán jött egy kis dobolás, bár tömeget nem láttunk, de két feka csaj azért csak bevetette magát a táncban, hihetetlenül jól mozogtak, hihetetlen fenék-mozdulatok, benne van a vérükben. Hívták Zsófit is, hogy táncoljon, de 15 nevetgélő feka körgyűrűjében erre nem vállalkozott. J Viszont eldöntötte, ezeket a fenémozdulatokat muszáj megtanulnia. Otthon titokban a tükör előtt el is kezdett gyakorolni J – elég fárasztó ilyen gyorsan rázni mindent!

Egy kicsit a feka temperamentumosságról, Dávid elment egy-két képet készíteni a városka utcáiról, majd hírtelen egy feka felpattant (aki addig az utcán ücsörgött), és elkezdett neki magyarázni, hogy mit fotozza őt, ezt nem csinálhatja, erre engedélyt kell kérnie, blablabla, persze mindezt 10centire az arcától, még jó, hogy mosott fogat J és még jobb, hogy csodák csodájára Dávid meg tudta őrizni a hidegvérét, könnyen baj lehetett volna és egy ilyen csapat feka ellen nem sok esélye lehet az embernek.... Mondta neki Dávid, hogy nem őt fotózta, akár meg is mutathatja neki, ekkor jött rá, hogy tévedésben van és mellé nyúlt... Majd végül mondta Dávidnak neki a feka, hogy na jó, akkor most az egyszer utadra engedlek. Szóval ilyenek ezek a fekák. Akkor lássuk a képet – igaza volt, tényleg benne voltJ

Nefényképezzzééé! :) Pedig nem rossz a háttér sem! :)

A cél a helyi hamburgeres volt! :)

Kérdeztük a helyiket, mikorra várható jó idő, és bár feka létükre valószínűleg ők nem maja leszármazottak, mégis  ők is a bolygókat használják időjárás előrejekzésre, mondták, hogy hát telihold van, ilyenkor mindig ennyit esik az eső, és ténylegJ Ennyire hat a Hold midnenre?

Telihold ide vagy oda, nem vártunk tovább a jó időre, elindultunk egy másik sziget felé, ami már kicsit nagyobb, és reméltük, hogy mire odaérünk, csak kisüt már a nap is. Közben gondoltunk, megnézünk egy nemzeti parkot meg pár maja barlangot, de mivel a szállás a park környékén 130 dollárnál kezdődött, inkább továbbindultunk Caye Caulker felé. Felpattantunk a helyi csirkés buszra, ismét nagy tömeg, de élveztük, egyből jóban lettünk a körülöttünk ülő fekákkal. Az az igazság, hogy ha megtalálod velük a hangot, akkor kifejezetten jófejek, ha nem, akkor inkább másznának vissza a fára! J

Hirtelen a semmi közepén találtuk magunkat, de megoldottuk a helyzetet, kicsit azért rizikós volt! :)

YoYoYo

Rastabébi :)

Kérdezték például, hogy mitől olyan fehér Zsófi szeme, mit használ rá?:) Aztán tovább beszélgettünk, majd a tömeg kellős közepén a Zsófi mellett ülő feka hírtelen előkapott a laptoptartójából két maroknyi füvet... Nem kértek? J Még egy vicces kérdés volt, honnan jöttünk? Magyarországről? Hmmmm... nektek van dzsunegletek? J

Amúgy ha már Magyarország, itt el kell mondanunk egy nagyon fontos dolgot, amit az út során tapasztaltunk.  Mi magyarok hajlamosak vagyunk búslakodni azon, hogy magyarok vagyunk, meg hogy ez milyen rossz dolog, majdnem hogy néha szégyeljük is. Nem általánosítunk, de otthon sokat tapasztaltuk ezt. Az ország imidzse viszont meglepően jó az emberek szemében – no nem a fent említett feka szemébenJ A legtöbb ember tudja, hol vagyunk, mi a főváros, és ahogy meghallják, hogy Budapest, mindenki lelkendezve meséli vagy azt, hogy volt ott, és milyen jó volt (plusz Siófokot szokták még így emlegetni), vagy azt mondja, hogy hú már nagyon régóta szeretne oda eljutni. Találkoztunk lengyelekkel is, tőlük meg azt halljuk, hogy mennyire Magyarországra akartak jönni dolgozni. Szóval azért nem olyan rossz magyarnak lenniJ Persze van ellenpélda is, kérdezte egy amerikai Zsófitól, honnan jött, Magyarországról. Ja akkor ti lengyelül beszéltek? A tírpák usai! J

A helyiek segítségével sikerült épp elérnünk az utolsó hajót, ami átvitt minket Caye Caulkerre, szállást is találtunk egy kínaiak által vezett hosztelben, medencével, saját szobával, tv-vel.

Irány a sziget...

És a számunkra luxusszállás! :)

Jaj már nagyon szükségünk volt egy normális szállásra a bungalók, 8 ágyas szobák, közös wc-k és a tetős szállásunk után! Egész este csak tv-ztünkJ A hosztel amúgy tipikus kínai, van mellette egy igazi kínai bolt is, ahova közvetlen ajtó vezet át a hosztelből, még az utcára sem kell kimenned – ilyen is csak egy kínai lehetJ  Ahogy megérkeztünk, az ember, aki körbevezetett minket (itt most halakká váltunk és a kikötőben kihalásztak minket a tömegből, így kerültünk ide is), miután megmutatta, hol a konyha, stb., egyből folytatta is azzal, hogy tudja, hogy itt sokan füveznek, de a parton, az utcán és még néhány helyen nem lehet – de a hosztel területén bárhol. Ja és amúgy tőlem is vehettekJ Nem vettünk, buszon már megismerkedtünk helyiekkel! :P

Első nap csak körbesétáltunk a szigeten, akkor az egész, hogy egy fél óra alatt körbe is érsz, és olyan keskeny, hogy ha jó helyen állsz meg középen, akkor jobbra és balra is láthatod a tengert, egy helyen van naplementéd és napfelkeltéd is! Végre a nap is sütött, úgyhogy a séta után már semmi mást nem csináltunk, csak a kis helyi beachen feküdtünk, barátkoztunk. A tenger gyönyörű, a beach azért nem az a beach, amire számítottunk, kicsit hínáros, kicsit koszos a homok, és bemenni is ügyesen kell a vízbe, mert a homok itt is tele van mindennel. De ha már bent vagy a vízben, akkor nagyon tutiJ Hamar össze is barátkoztunk egy-két fehér helyivel, közös koktélozás, igazi beach feelingJ

Tipikus belizi karib térség...

Helyi közlekedési eszköz és az út, azaz homok...

A legjellemzőbb állapot! :)

Csillag

Hableány a menő kalapjában :)

És a kalapkészítő rastafari

Strand, kicsit zsúfolt, kicsit dzsuvás, de azért a miénk!

Kép Lajosnak! :)

Surfmester

Karibkaribkarib

Nehéz a kép címe, Pálmás Pósta :)

Zsófi művészfotója...

Ez a víz, ez fantasztikus, teljesen oda vagyunk érte...



Újabb művészfotó, a környezet eléggé adott!

Rasta strand kicsit alrébb...

Rasta yacht :)

Másnap egy napos snorkeling (pipával búvárkodás) túrára mentünk egy vitorlással. Amúgy ez is vicces volt, előző nap, amikor feliratkoztunk a hajóra, kérdeztük a kapitányt, hogy igaz, hogy itt joint is jár a túrához? Válaszul kinyitotta a tenyerét, amiben ott hevert egy gramm fű, Kértek? :)

Maga a túra nagyon jó volt, igazi rasta feeling, szólt egész nap Bob Marley, gyönyorű türkisz tenger, rumpuncs stb.,  háromszor álltunk meg, első alkalommal egy nagyon szép korallszigeten, tele hallal és egy teknőssel. Ez amúgy a világ második legnagyobb korallzátonya...

Irány a stég...

Zsófi kicsit befészkelte magát...

Sea Hawk, a hyperyacht :)

Tök mind1 mivel, de ezt látod...

Ugye? Mesés...

Papagály etetés :)

Korall...

...és lakói

Mintha akváriumban lenne az ember!

Valami szép, nagy hal :)

Na őt már mindenki felismeri...

Irány a felszín...

Ott mi vártunk rá! :)

Nem volt túl félős...

A második megállónál még több érdekes állat jött, dajkacápák (nurseshark) és nagy ráják (stingray) is. Az egyik helyi meg is fogott nekünk egy cápát nagy ügyességgel, úgyhogy volt egy kis cápasimogatás isJ Ezek nem akkorák, mint a Hondurasban látott whaleshark, meg nem is támadnak emberre, de azért itt is kétszer elgondolkoztunk azon, hogy vízbeugorjunk-e a cápák közé. Elég vérfagyasztó sárgai szemei vannak, és mint utóbb megtudtuk, amikor dajkál, akkor nem kell barátkozni vele, mert megtámad, rácuppan a kezedre... J

Irány a cápák közé...

Dajkacápa, a kis aranyos...

...rengetegen voltak!

És a stingray!

Steve Irwine belehalt a talákozásba, így tartottuk a távolságot!



Miközben a harmadik megállót is megjártuk, kaptunk közben ebédet, gyümölcsöt, és végeláthatatlan mennyiségű rumpuncsot, így a végére már nagyon kedvünk kerekedett, a túra végeztével a két új barátunkkal, egy német párral, vettünk is gyorsan még egy üveg rumot, hogy folytatódhasson a jókedv.

Társunk a Ragga Prince volt :)

A legénység

Na, itt már Rasta feeling volt a javából! :)

Ez tényleg ilyen, mi sem hittük el, ezt nem lehet megszokni...

Lazulgatás a Karibon, imádtuk minden pillanatát! :)



Zsófi is lazul, közben hátulról megfigyelik! :)

A kapitány munka közben, készül az eredeti blunt! :)

Az ezeréves tenyértechnika! :)

Mindenki nagyon örült magának! :)

Ettünk helyi lobstert is, kicsit sokat vártunk rá, majdnem egy órát, de beszólni nem mertünk, ezek fekák, amint jeleztünk neki, jött oda és kérdezi, hogy mi van, nem jól csinálom a munkám? J Mondjuk neki, de csak eddig letörölted 4szer az asztalunkat, miközben a piánkat meg nem tudtad kihozni... na mind1, nem számít, kicsit sokat szívott aznap... J

Zsófi estére igazi amazonná vált! :)

Teljesen rendben volt! haha :)))

Másnap pihenés, kicsit józanodás, strandolás, medencézés. Sokat gondolkodtunk egy másik programon, a búvárkodáson, de végül letettünk róla. A világ első három top búvárhelyei között van az úgynevezett Blue Hole, amit innen lehet megnézni. Egy 150 – 200 méteres nagy lyuk a tengerfenékben, függőleges falakkal, cápákkal. Híres hely, a legtöbb búvár ismeri, és egyszer el szeretne ide jutni. Viszont nagyon nagyon drága, és mint kiderült, meg sem éri. Nagyon sok ember van ott, cápa semmi, és mindössze 7 percig vagy a mélyben. Úgyhogy inkább maradt az ingyenes beachelésJ

Ingyen programnak tökéletes!

Ráadásul így is láttunk valami érdekeset a víz alatt, máig kérdéses, mi volt az... talán a legrondább állat a világon, valahol egy rágcsáló és egy hal között félúton... tengeri egér? Megpróbáljunk megkeresni a neten, hogy legyen egy képünk is róla nektek, de az is lehet, hogy egy új fajt fedeztünk fel. J Voltak lábai, amik úszóban végződtek, volt orra, mint egy egérnek, és volt egy kis farka is. Közben meg úgy űlt, mint egy béka... Utólag megtudtuk, hogy amit láttunk,Battfish-nek hívják, íme:

Jack Custo, a felfedező! :)

Hát mi a jó ... ez? :))) (mielőtt félreértenénk egymást, ez a kép a netről van! )

Másnap ismét nehéz szívvel indulás tovább Mexikóba, a búcsúzás miatti szomorúságot kicsit enyhíti, hogy innentől kezdve reméljük, már csak jó idő lesz, és csodás tengerpartok... J