Chile

Akikkel eddig találkoztunk az utunk során, kérdezték, miért megyünk Chilébe, mert hogy nekik eszükbe sem jutott, szerintük unalmas. De az a nagy helyzet, hogy nem sokat tudnak az emberek Chiléről. Ja, bent rekedt pár munkás a bányában, meg, hogy állandóan földrengések vannak, ennyi. Mi sem sokat tudunk, az útikönyvünk alapján csak annyit, hogy szép tájak vannak errefele. Így utólag nem is emlékszünk arra, hogyan találtuk ki, hogy ide is jövünk. Talán mert így jutunk le legdélebbre, láthatunk fjordokat meg itt van az Atacama sivatag is… Hát jó döntésnek bizonyult, afféle kalandpark…

Első benyomások Chiléről: Santiago

Ilyen adottságú vársot már régóta szerettünk volna látni...

Megint éjjel érkeztünk, mint sok más helyre eddig, de már a fényekből és az utakból is látható volt, hogy egy sokkal kulturáltabb országba érkeztünk. Sofőrünk szép nyugisan vezetett, az épületek modernebbek, az utcák rendezettek. Másnap világosban, verőfényes napsütésben ez megerősödött, tényleg egy szép, tiszta fővárosba érkeztünk, Nyugat-Európa színvonal. Egyik oldalon az Andok havas hegycsúcsai a felhőkarcolók „árnyékában”, a másik oldal felé pedig valahol a messzeségben az óceán sejthető. Ezen földrajzi viszonyoknak köszönhetően a szmog szinte megáll Santiago felett, egy magasabb dombról szemmel látható is a szmog zóna.

Nincs feltétlenül meleg, éjjel 10 fok körül van a hőmérséklet. Furcsa, előző nap még a Copacabana homokjában napoztunk, most meg a háttérben a havas csúcsokkal nézegetjük, milyen pulcsit kell majd rövidesen venni Zsófinak. Sokat sétáltunk, bár utólag megtudtuk, nem kellett volna ilyen bátornak lennünk, mert aznap volt az évfordulója annak, hogy Pinochet katonai puccsal átvette a hatalmat, és az ő ideje alatt nagyon sok ember eltűnt. Ennek évfordulójakor mindig nagy lázongások vannak az utcákon, tiltakoznak az emberek mindenki és minden ellen, mély nyomott hagyott bennünk Pinochet… más turistáknak megmondták, hogy ne nagyon menjenek az utcára este közeledtével, de végül nekünk sem lett bajunk. Azért nem feltétlenül a szeretetet éreztük az emberek szemében, talán most először az utunk során, kicsit féltünk – bár Chilét mondták Dél-Amerika legbiztonságosabb országának.



Zsófi Chilében...



...beolvad a környezetbe! :)

Egy kis chilei népitánc! :)

Nincs feltétlenül meleg, éjjel 10 fok körül van a hőmérséklet. Furcsa, előző nap még a Copacabana homokjában napoztunk, most meg a háttérben a havas csúcsokkal nézegetjük, milyen pulcsit kell majd rövidesen venni Zsófinak. Sokat sétáltunk, bár utólag megtudtuk, nem kellett volna ilyen bátornak lennünk, mert aznap volt az évfordulója annak, hogy Pinochet katonai puccsal átvette a hatalmat, és az ő ideje alatt nagyon sok ember eltűnt. Ennek évfordulójakor mindig nagy lázongások vannak az utcákon, tiltakoznak az emberek mindenki és minden ellen, mély nyomott hagyott bennünk Pinochet… más turistáknak megmondták, hogy ne nagyon menjenek az utcára este közeledtével, de végül nekünk sem lett bajunk. Azért nem feltétlenül a szeretetet éreztük az emberek szemében, talán most először az utunk során, kicsit féltünk – bár Chilét mondták Dél-Amerika legbiztonságosabb országának.

Azért a helyi, utcán árult finomságot megint sikerült megtalálnuk és persze ki is kellett próbálnunk! Azóta mindenhol keressük annyira finom! :)

Úgyhogy nem nőtt a szívünkhöz ez a város, bár tényleg gyönyörű és tiszta, a környezet is szép, és egyáltalán nem unalmasJ De másnap már inkább elmentünk egy befizetett túrára a közeli  luxus kisvárosba, Vina del Marba (tiszta Monte Carlo) és a mellette található legnagyobb chilei kikötőbe Valparaisoba

Azért egy európai kikötő kenterbe veri!

Finom a kávéjuk...

A gazdagoknak itt van a nyaralója, a miniszterelnök is itt kapcsolódik ki, itt biztonságos, az tutiJ a tavalyi földrengésnek a nyomai látszanak rendesen! Sajnos a wc papír-szokások itt is hasonlóak Brazíliához, de a zuhanyzók legalább nem életveszélyesek.

Érdekesek a repedések, afféle magyar falu, amin keresztűl megy a kamionok útvonala :)

Még egy kis sétára mentünk el Santiagóban, mielőtt a délvidék felé vettük volna az utunkat, amikor is Dávid egy futóversenyre lett figyelmes… hmmm ha jobban megnézzük ezek a futók egységes zöld ruhában vannak… nahát a rendőrök szaladtak épp a tüntetők elől!!! Jó, tehát indulunk máshovaJ

Ezek a csoportosulások nekünk kifejezetten nem tetszettek, akármik is voltak...

Aznap este buszra ültünk, nyugi, már nem vagyunk Santiagoban, vidéken meg semmi nyoma a fővárosi forrongásnak! Mivel máshol már nem volt hely a buszon, ezért a legutolsó két szék jutott nekünk, közvetlenül a wc mellett, az ajtó pont ránk nyitódott, és ez nem ám olyan magyaros busz, ahol a buszvezető le is lakatolja a wc-t. Nem, ide percenként jártak az emberek!!! J