Breaking News

Salta - ismét az Andok mesés tájain...

Egy sztorival kezdjük a 3. kocsis etapunkat! Az egyik este volt egy igen vicces jelenet! Dávid, miután megfürdött a kamionos-kúrvás benzinkúton, beszállt az autóba félmeztelenül (itt már igen meleg van…, milyen a tél kezdete otthon? J, boccs ezt most nem lehetett kihagyni, megjöttünk a nyárba… ), majd épp alvós helyet kerestünk a kút mögötti sötétben, ekkor megjelent egy rendőrautó villogva és kiszállt 2 rendőr, zseblámpával bevilágítás… Gondolták Zsófi épp munkában van… J Haha, de miután látták, hogy turisták vagyunk, elköszöntek és visszaszálltak – a szőkeség azért jól jön! És hát igen, a backpacker lét amúgy is az otthon megszokott igényszintünk alatt van, de azt Zsófi se gondolta volna sose, hogy valaha is benzinkúton fog zuhanyozni… de most valahogy ez is jött magától. Második este már mint régi ismerős, köszönt Zsófinak a helyi stopposlány a wc-nélJ

Szóval a következő napokban Salta vidékét jártuk be. Első körben Juyjuy-t néztük meg, de ahogy megérkeztünk, úgy ki is fordultunk, ki sem szálltunk a kocsiból! :)

Voltunk egy szubtrópusi esőerdőben, amit a leszálló köd, pára, és a millió madárhang nagyon misztikussá varázsolt, azt is el tudtuk képzelni, hogy valamelyik pillanatban a fák közül felbukkan egy dinoszaurusz. Dávid ebben a párában kicsit megizzadt, képet nem közlünk róla! J

A misztikus táj :)

Izzasztó a helyszín...

Zsófi már megint bámul...



Meglátogattunk pár várost, falut, sok – sok helyet, ahova a pár eltévedésünk során jutottunk. Hihetetlen életet élnek itt az emberek, szavakkal nehéz leírni...



Ilyet is látni kell, hogy rájöjjünk mennyire jó otthon valójában...



Életkép...

Másolt CD-t tessék!

Sokat nem tudnak arról a világról, ami a falujukon kívül van, amikor azt kérdeztük, merre kell menni a tőlük 100 km-re fekvő város felé, csak néztek bután. Itt fontos megjegyeznünk egy nekünk kicsit fura dolgot…A fiatalon való gyerekszülés Dél-Amerikára általánosságban jellemző dolog, de ezen a részen kifejezetten sok fiatal (16-20 éves) anyukákat láttunk minden 5méteren. Először nem tudtuk, hogy az a kisgyereke vagy a kistesója van a lány kezében, de miután előkapta a cicit, és az utca közepén (buszmegállóban vagy épp a szupermarket előtt) megszoptatta a babát, már tudtuk, ez bizony a gyermeke. J A gyerekek hegyekben állnak, az anyukák meg húzzák-vonják magukkal az ordító gyerekeket, ahhoz még fiatalok, hogy foglalkozni tudjanak velük… A szerencsésebb felállás, amikor hármasban mennek mindenhova, a baba, a 19 éves anyuka, meg a 35 éves nagyiJ Amúgy ilyen hármas is rengeteg van – itt úgy látszik, ez a szokás. A lányoknak meg a suliban kötelező a miniszoknya! Otthon ekkora szoknyáért rád szólnak a tanárok, itt meg másban nem is mehetsz. Hát persze hogy tombol a fiatalkori szex….

Elütöttünk egy galambot!!!! 130-es tempó, eddig is azt néztük, hogy mi van velük, állandóán előttünk szálltak fel, valószínű valami bátorságverseny! De szerencsések voltunk, 5 perccel később az előttünk lévő autó is elcsapott egyet, neki berepedt a szélvédője…huhh, megúsztunk egy 400dolláros költséget…

Úgy látszik, az utunk során mindig belecsöppenünk valami politikai dologba, Chilében a diáktüntetés és a katonai puccs ünneplése, itt meg éppen választási kampány zajlik, október 23-án van a választás. Érdekesek a kampányok, mindent megígérnek, de kb. úgy, hogy „minden jobb lesz, ha rám szavazol” – olyan együgyű szövegek, amit otthon el sem hinnénk. Hol a kedvenc focicsapattal reklámozzák magukat, hol szilikonmellű nőkkel,  hol meg zenét írnak a jelültjükre, és az utcán koncerteznek… És fullos (itt legalábbis annak számító) hoszteszlányok osztogatják a jelölteket reklámozó szórólapokat! Szóval érdekes dolog ez is, nincs ilyen, hogy kampánycsend, időközben le is mentek a választások, láttuk a szavazóhelyeknél, hogy nagy sütés-főzés megy és az urnák fölé kiakasztva a szerelmük, Christina óriásplakátja! Kicsit más a helyzet, mint otthon…

Ismét a kocsi előnyeit élvezve két napos körút következett sivatagon, sivatagi településeken, hatalmas színes homokkő sziklákon, óriáskaktusz parkon  (6 méteresek hivatalosan, de szerintünk 10) keresztül, olyan tájon, ahol tavaly a Dakar 150km-es távja ment.

Szevasztok! :) Ez még csak a kezdet, nem tudtuk mi vár még csak ránk...

Azért már jól éreztük magunkat...

3000-en már van hova merengeni az Andok gyönyörű tájain

Dávidnak ez igazi csemege volt, meg talán minden valamire való férfinak az lenne, ez még is csak a DAKAR! J Na és akkor lássuk a valóságot, hogy miről is beszéltünk és megint csak miért is utazunk! Lehet, hogy vannak nehéz pillanatok, sokszor koszban vagyunk, sokszor nehezen viseljük az állandó váltásokat, nehéz látni a szegénységet, de megint csak itt van, amiért mind ezt tesszük...



Vigyázat Lámaveszély! Haha, mesteri! :)



Motoros paradicsom 3000-en, sivatag...



És megjöttek a kaktuszok...



Kell otthonra egy ilyen cserepes... :)

És a papagályok vidáman rászállnak!



Több ezer négyzetkilóméteren, háttérben a holddal! :)

Na és akkor még csak most jön a java, elérkeztünk a Dakarhoz, leírhatatlan, jártunk a Marson is!;)

...

...

...

Azért mi is ott voltunk...

Zsófi trükközget! :)

Bekeményedve..., jöhettek marslakók! :)

Erre a videóra felfigyeltek a youtubeon, olyan komolyan vettem be ezt a kanyart, hogy jövőre indulhatok a Dakaron a Ford színeiben!yeye :)

Na akkor, most el kell, hogy áruljuk, hogy eddig átvertünk titeket, nem voltak marslakok, ugyanis eddig a Holdon voltunk, a Mars csak most következett...

...

...

...

A méretek...

A marslakók! :)

Köszönjük, hogy itt lehettünk!

Sivatagban élő emberek vályogházakban, a semmi közepén, nagyon kemény… de egy biztos. A templom, a főtér és az iskola gyönyörűen meg van építve, karban tartva, míg a lakóházakról nem lehet eldönteni, hogy laknak benne, vagy már elhagyatottak, vagy esetleg romnak minősülő látványosságok.

A vájog...

A legmagasabb pontunk kb. 3.300 méter volt, ahol egy kisebb emelkedőnél már éreztük, hogy kevesebb oxigén van a levegőben. Nagyon hamar el is álmosodtunk, Zsófi kicsit szédült, mi lesz majd Peruban??? Ja persze a Coca cserje mindet megold! Itt már egyébként láttunk Coca levelet áruló, és Coca levéllel tele szájú embereket is, mi még nem próbáltuk… Eleinte nem is tudtuk mi ez, teli pofával beszél hozzánk a parkolós, mondjuk, mi van ezzel… Erre a következő helyen már mondják is, hogy coca, na asszem tényleg nem Európában vagyunk, ott mehetne a sittre 10évre, itt meg adják, mint a cukrot! J Azért reméljük mindenki tudja, hogy ez nem a cocain, ez csak a cserje, amiből csinálják a kokót!

Coca

Megnéztünk egy olyan várromot is, amely arról vált híressé, hogy a legtovább állt ellen az európai hódítóknak, Quilmes városát. Ugyanígy hívják az egyik legelterjedtebb argentin sört is. Jó kis rom volt, kaktuszokkal, lámákkal, de a fényképezőgépünk lemerült… jaj ha még meglenne a jó kis gépünk!!! Minden nap megemlékezünk rólaL



 

Szabadság a Szabadságban – indul a kocsis kaland

Még egy-két napra visszatértünk a tangó városába, de csak azért, hogy autóbérlési lehetőség után kutassunk, és miközben mindezt tettük, átestünk az első igazi, Dél-Amerikát jellemző eseményen, Dávidot kizsebelték, nincs többé jó kis szuper zoomos kameránk, HD minőségű videókL Egyenlőre maradunk a régi fényképezőgépünknél, aztán majd ha lesz olcsón valahol, veszünk másikat… Tudni kell, hogy folyamatos készenlétben kell lennünk az embereket illetően, mert azért igencsak más kultúrában vagyunk, amint lankadt a figyelmünk, máris jöttek a kellemetlen dolgok, mint pl. a zsebtolvajlás, reméljük a következő 10 hónapban semmi probléma nem lesz, még aludni is nyitott szemmel fogunk! J

De jó hír, találtunk kocsit, egy igazi, kocsiban alvásra „alkalmas” Ford KA-t. J

Backpackers Ferrari:)



Argentín rendszám+Mate=menősködés :)



A csomagjaink épphogy belefértek. Innentől kezdve miénk a világ, ott állunk meg, ahol akarunk, nem kell a buszon az előttünk ülővel harcolni, amikor épp a térdünknek dönti a székét, nem kell a busz-wc szagát elviselni, csak menni, megállni kávézgatni bárhol…

Zsófi a navigátor és Matefelelős

El is indultunk a régóta várt Iguacu vízesés fele…

Azért nem volt semmi végigülni...

Megnézni olyan dolgokat, ahova a busz nem visz el,  mint például egy nagy, pálmafákról elnevezett pálmafa parkot J, ahova éppen naplementekor érkeztünk, így nem sokat láttunk a parkból, de az eléggé feelinges volt…

10.000 hektár pálmafa, nem csoda, hogy nemzeti park lett belőle...

De betévedtünk egy kis faluba is, aminek határán megláttuk, a szerintünk sokunk által hallott, de el nem hitt, ám valóban létező „fekete Jézust” ! J

És igen, létezik... :)

Aztán jöhetett az első kocsis este, egy benzinkútnál, a kamionsofőrökkel és a „stopposlányokkal”.

Itt aztán gyönyörűen ébredsz, mindened fáj, de a miénk! :)

Ha már itt tartunk fontos tudni, hogy az Argentin vezetésnek 2 része van, a langyos nappali, és a kalandos éjszakai! Nappal nagyjából minden rendben van, azt leszámítva, hogy a dupla záróvonal annyit jelent nekik, hogy előzz nyugodtan! J Illetve itt mindenhol rendőrségi ellenőrző pontok vannak, napi 2-3szor állítanak meg minket is, volt, hogy kutyával is átvizsgálták az autónkat, úgyhogy no kábszer! J Ha leszáll a sötét akkor előbújnak a kamikázék… ha hiszitek, ha nem rendszeresen találkozunk a vak sötétben, lámpa nélkül száguldozó motorosokkal és autósokkal! J Brutál a helyzet, rengeteg szétrohadt autó rohangál összevissza, rendszám nélkül, a platón 10 embert szállítva stbstb. Szóval izgis a helyzet, de nagyon figyelünk, és mindent betartunk… Amúgy az utak jellemzően kiválóak, néha mondjuk iszonyat hulladékok, de ez a ritkább, falukban 60 a max, és ha valamit ki kell táblázni azt 10-20 táblával teszik meg a biztonság kedvéért, már immunisak vagyunk rá! J

Szakadó essőben is nyomják! :)

Minek a rendszám, így is szétesik...



A kocsi előnyeit már az első napokban élveztük, teljesen véletlenül betévedtünk egy hatalmas yerba (ebből készül a mate) ültetvényre, ahol ingyenes bemutatón és kóstolón vettünk részt, megnézhettük a mate életútját. Mint megtudtuk, ez az egyik legnagyobb argentin mate termelő, vettünk is gyorsan mate-t, azóta orrba-szájba azt nyomjuk. Tök szuper…

Máték társaságában... :)

Ja és bár nem tudunk a régi géppel olyan jól zoomolni, de most meg valahogy közelebb jöttek az állatok… 

Zsófi nagy kedvence, a Braziliából már ismert Capivara

Majd jött az argentin körút egyik fénypontja, a híres Iguacu vízesés, ami a világörökség része, és a jelenleg zajló „A világ 7 természeti csodájának”  verseny döntőse!

Igen, elértük...





1300 km-t autóztunk érte, utólag úgy gondoljuk, hogy 5000 km-t is megért volna.... Két oldalról is megnéztük, Argentínából és Brazíliából is, mert hogy pont a határon helyezkedik el. Brazíliában kezdtük, ahova illegálisan átmerészkedtünk a bérelt autóval.

Elképesztő látvány...

...minden szögből



Nehéz döntés volt, mert hát így kétszer kell belépőt fizetni, és a kocsi bérlés azért nem tipikus low-budget utazásra jellemző dolog, de sebaj, Zsófi mint tudjuk, a kaján szívesen spórol, Dávid meg a tusfürdőn és a fogkrémenJ

:)

A brazil oldalról a vízesést felülről lehet inkább látni, egyfajta teljesebb képet nyújt. Egy kis turistákkal való közelharc után elénk tárult a csoda, a 40 – 80 méter magasból alázúduló 275 vízesés csoport. Mostanában magasabb a vízállás, ezért kifejezetten nagy erővel áramlik a folyó, és ezért olyan barnás a színe is (a felkavart vörös színű iszaptól). Volt olyan év, amikor majdnem teljesen kiszáradt a folyó, akkor csak épphogy csordogált a vízesés itt-ott, és volt olyan év is, amikor akkora volt a vízállás, hogy elmosta a vízesés fölé kiépített turista útvonalakat is.

Itt gatyára aztunk...

Volt itt is mindenféle állat, Nosebear, avagy Coatis, avagy magyarosan egyszerűen csak Orrosmedve (legalábbis szerintünk…), ami bár rendkívül cuki első pillantásra, de elég agresszívan rárabol a turisták szendvicseire, a hamburgert kifejezetten szereti, végignéztük, ahogy felugrik egy asztalra és kikapja fullos burgert, Dávid ekkor nosebear lett volna a lelke legmélyén... J

Következő nap jöhetett az argentin oldal is,

Ritka dolog egy ilyen határon űcsörögni!

 



 









 



ahol inkább alulról, de már sokkal közelebbről láthattuk a vízesés-park egyes részeit (ha beleesel, valóban alulról szagolhatod az ibolyát, azonnali halál…), itt kétszer is szó szerint elállt a lélegzetünk, ahogy megtapasztaltuk azt a hatalmas erőt, ami a leomló víztömegben rejlik. Többször is csurom vizesek lettünk, ahogyan a víz felverődik, és szinte ködbe burkolja a tájat.

Ádám és Éva

A fő látványosság az a pont, ahol a vízesés-rendszer első pontja van, az Ördög torka. Tényleg félelmetes, ez aztán wowww, szó szerint elszédültünk, ahogy néztük… J

Itt sem maradtunk állatok nélkül: hatalmas gyík, szép madarak, sokszínű pillangók, és a legérdekesebb számunkra, az igazi levegőakrobata fecske-félék, akik a vízesések alatt laknak, és bámulatos ügyességgel lavíroznak keresztül a félelmetesen erős vízeséseken keresztül – mert hogy alatta fészkelnek.

Ez a példány nem a terrárium lakója...

Összefoglalva Iguacut, ez az utunk eddigi legszebb élménye, elképesztő az egész, csodálatos mindenhonnan, ezt mindenkinek látnia kell egyszer, úgyhogy, ha választhattok, válasszátok az Iguacut, minden pénzt, fáradtságot, idegeskedést blablabla megér, ide még visszatérünk…  a biztonság kedvéért bedobtunk egy 10 peso-stJ

Még néhány kép vegyesen az eddigi nagy kedvencről…

Iguacutól nyugatnak vettük az irányt, fő célpont Salta vidéke. Mivel útba esett, benéztünk egy régi Jezsuita romhoz is, ami szintén a világörökség része. Azért is tartják nagy becsben ezeket a romokat, mert az itt lakó őslakosok (guaraník) sokat köszönhettek a jezsuita misszióknak, rendszerbe szervezték a barbár életüket, tanították őket, és hadsereget is szerveztek belőlük, hogy megvédhessék magukat a rabszolga kereskedőktől. És mindezt úgy tették, hogy nem a saját nyelvüket erőltették az őslakosokra, hanem ők tanulták meg a guaraní nyelvet, és a vallást is nagyrészt összemosták – ezért is voltak olyan sikeresek.

A mai falvak is hasonló elrendezésűek, hatalmas tér és templom, szélén boltok, mögöttük a házak

Gyönyörű lehetett fénykorában...

Salta felé az utunk egy olyan, közel 500 km-es autóúton keresztül vezetett, ami majdnem nyílegyenesen haladt a vidéken keresztül, néha egy kis ív volt benne, de aztán megint 100km egyenes. Iszonyatosan izgalmas út volt! J

De a vége fele láttunk egy nagy tehénfarmot, ennyi tehenet sose láttunk még együtt! Már messziről lehetett őket látni, mert nagy ködfelhő vette őket körül… Zsófi szerint a tehenek felverik a port, Dávid szerint a tehenek párolognak… Kinek lehet igaza? J Fényképezőnk lemerült, kép a fejünkben…

Erre bátran lehet mondani,hogy k... egyenes út! :)

És akkor autós utunk első 2 etapját zárjuk néhány életképpel... De visszatérünk a második 2 etappal, amiben egy kis csemege lesz talán mindenki számára, 120km tettünk meg a tavalyi Dakar útvonalából csodás tájakon...